Az alulbiztosítás a lakásbiztosítás legfontosabb – és talán legfélreértettebb – szabálya: ha a biztosítási összeg kisebb a vagyontárgy valós értékénél, a biztosító a kárt arányosan térítheti. Ez terméktani tény, nem riogatás – és ami a legfontosabb: néhány jó szokással szinte teljesen kizárható.
- Alulbiztosítás = a biztosítási összeg kisebb, mint a vagyontárgy valós (újjáépítési, pótlási) értéke.
- Következménye az arányos (pro rata) térítés lehet: a fele értékre biztosított háznál a biztosító részkárnál is a kár felét térítheti.
- A védelem három szokás: valós érték kötéskor, az indexálás elfogadása és az éves felülvizsgálat – nagy beruházás után menet közbeni emeléssel.
Hogyan csap be a saját becslésünk?
A legtöbben a piaci árból indulnak ki – pedig a biztosítás kérdése nem az, mennyiért kelne el a lakás, hanem hogy mennyiből lehetne újjáépíteni. A kettő nagyon el tud térni: a piaci árban benne van a telek és a környék, az újjáépítésben a mai anyag- és munkadíjak (a különbség részletesen). A másik tipikus hiba az évekkel ezelőtti érték továbbvitele: az építési költségek időközben jelentősen elmozdulhattak, a kötvényben rögzített szám viszont magától nem nő.
Az ingóságnál ugyanez a csapda: szobáról szobára összeadva a bútor, a gépek, a ruhák értéke jellemzően jóval több, mint az első tipp – ezért éri meg a leltáros becslés.
Mi történik kárnál? A szabály kereken kimondva
A vagyonbiztosítások általános elve: ha a biztosítási összeg a káridőponti valós értéknél kisebb, a biztosító a kárt jellemzően olyan arányban téríti, ahogyan az összeg a valós értékhez aránylik. Elvi példával, forintok nélkül: a valós érték felére biztosított háznál egy beázás vagy tűzkár után is a kár fele térülhet – a különbség a családé marad. Az alulbiztosítás tehát nem csak totálkárnál fáj: a részkárt is megvágja.
A pontos szabályokat – az esetleges toleranciasávokkal, kedvezményekkel együtt – az adott biztosító feltételei rögzítik; ajánlatok összevetésénél erre is érdemes figyelni.
Miért nem trükk ez a biztosítótól?
Mert a díj az összeggel arányos: aki kisebb összegre biztosít, kevesebb díjat fizet – a kockázat egy részét tehát valójában magánál tartotta. Az arányos térítés ezt teszi láthatóvá, csak épp a legrosszabb pillanatban. A rendszer logikus, de könyörtelenül időzít: évekig észrevétlen marad, és jellemzően a nagy kárnál derül ki.
Ezért kezeljük tényként, nem mumusként: nem félni kell tőle, hanem karbantartással kizárni. Jó hír, hogy sok mai termék négyzetméter-alapú ajánlott értékekkel és értékkövetéssel dolgozik – ezek használatával a kockázat érdemben szűkíthető.
A megoldás: három szokás, ami kizárja
Első: kötéskor valós újjáépítési értékből induljon – az épületnél alapterület, szerkezet és felszereltség szerint, az ingóságnál reális, leltárszerű becsléssel. Második: az évfordulós indexálást ne reflexből utasítsa el – az értékkövetés nem díjemelési trükk, hanem az összeg karbantartása. Harmadik: évente negyedóra felülvizsgálat; nagyobb felújítás, bővítés, napelem vagy nagy értékű beszerzés után pedig menet közbeni emelés.
Ha ez a három szokás megvan, az arányos térítés szabálya Önt a gyakorlatban aligha érinti – a szerződés azt tudja, amiért fizet. Kérdés esetén hozza a meglévő kötvényt; a konzultáció díjmentes.
Kérdés a saját otthonára szabva? Számoljon percek alatt az online kalkulátorral, vagy foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
